Lilike nagyon örült a dédinek,de főleg a botjának,mert azzal jól eljátszadozott.Nóri is nyugodtan fogadta,még azt is megengedte neki,hogy felvegye és nem sírta el magát.Pedig az idegen arcoktól félni szokott.
Ebéd után lefektettem a lányokat és a dédit is ágyba parancsoltam,hogy egy kicsit pihenjen.
Hosszú út várt még rá vissza Orosházára Kiskunfélegyházáról.Haragudtam egy kicsit anyura,hogy merték elengedni egyedül ebben a nagy hőségben.Szerencsére nincs messze tőlünk a buszmegálló és a távolsági buszokon van légkondi.
.jpg)
Dédi mama el van ájulva Lilikétől,hogy mennyire értelmes.
Azt mondta: "Biztosan valami professzor lesz ,vagy tanárnő"
Nórikára meg azt mondta: "jó húsban van,biztos szereti a hasát."
Megmutattam neki Zoli bátyjám képeit Londonból.Nagyon tetszett neki,hogy milyen környéken lakott.
Fél ötkor indult visszafelé a busz. Elötte készítettem neki egy kis teát az útra,ha megszomjazna.Azután kikísértük a lányokkal.Apa pedig délutános a héten,ezért nem tudta ő is kikísérni az állomásra.
