Hajdanán egy elhagyatott falucskában volt egy élettelennek tűnő hosszú utca.Ha jobban megfigyelte az ember és jól kinyitotta a szemét,nagyon is életvidám és fürge népség lakott ott.Hatalmas egércsalád népessítette be a falut.
Az utca legutolsó házában lakott Egér Egon.Köztudott,hogy az egerek igencsak apró termetű lények,de Egér Egon még tőlük is sokkal kisebb volt.Akkora volt,mint a kisujjamon a köröm.Szegénynek nem volt egy perc nyugalma sem a többiek csúfolódásától.
Édesanyja próbálta vígasztalni,szeretgette,ölelgette,puszilgatta.Elmagyarázta neki,hogy ő igen fontos szerepet tölt be az egércsaládban.A legapróbb morzsákat is be tudta gyűjteni az éléskamrába,mert rajta kívűl senki nem fér be a legszűkebb helyekre.Szülei rendkívül büszkék voltak rá ezért és biztosak voltak benne,hogy a csúfolódók csak irígykednek gyermekükre.
Egon mégis napról-napra szomorúbb lett.Meghallotta egyszer egy vándoregér beszámolóját és attól kezdve nem volt maradása.A vándoregér elmesélte,hogy a falun túl egy sűrű erdő terül el.Azon túl található egy varázslatos kis tavacska.Ott lakik a tó tündére.Gyönyörű aranyhalai fickándoznak a kristálytiszta vizű tóban,de mindig éhesek.Ha valaki megeteti a halakat kívánhat egyet,de csakis egyet.
Egon elhatározta,hogy szerencsét próbál.Másnap kora hajnalban ébredt,még a nap pirosló karimája sem emelkedett ki teljesen a zöldellődomb mögül.Édesanyja elmorzsolt egy-két könnycseppet a szeméből,csomagolt neki útravalót és fájó szívvel útnak eresztette.
Nem volt könnyű dolga hősünknek,mert ilyen pici egérként minden kavics,kő,letört faág hatalmas hegynek tünt számára.Kitartott,mert hajtotta a vágy,hogy kívánsága teljesüljön.
Teltek a napok,a hetek,a hónapok.Kereken egy esztendővel az indulástól kijutott a sűrű erdőből és megpillantotta a csillogó-villogó vizű tavacskát.Minden fáradtságát elfelejtette.Sebeit,amit a tüskés bokrok szaggattak véresre,már nem is érezte.Egyből kaparni kezdte a jó puha,fekete földet földigilisztát kutatva.A megszerzett mennyiséget örömmel dobta az éhes aranyhalaknak,akik jóízűen megeszegették.
Egyszercsak hatalmas örvény jelent meg a vizen és egy vízsugár hajlott ki belőle a partra.Ragyogó fényáradat járta be a tavat és a partot és a vízsugárból egy gyönyörű lány lépett ki.Ő volt a tó tündére.Megköszönte az etetést és cserébe felajánlotta az egyetlen kívánság teljesítését.
-Egyetlen kívánságom van,mióta az eszemet tudom!Szeretném,ha én lehetnék a leghatalmasabb elefánt,amit valaha hordott hátán a Föld!
A tündér suhintott hármat varázspálcájával és egyszeriben az Inci-Finci kisegérből hatalmas elefánt lett.Majd kicsattant a boldogságtól és már indult is haza,hogy büszkélkedhessen új külsejével.
Az út,ami odafelé egy évbe telt,visszafelé már csak egy hét volt.Az óriásinak tünt kavicsokkat,köveket,faágakat most simán átlépkedte,de amit nem sikerült,azt az ormányával arrébb lökte.
Megérkezett a falu kapujához.A kisegéként széles és magas kapu,most elefántként keskeny és kicsi volt.Hiába próbált meg lehajolni,mégis letörte a díszes boltívet és szabályosan beszakítva a kaput jutott be a faluba.Az egerek akik eddig gúnyolták,most rémülten rohangáltak,mert Egon minden lépésével összetört valamit.Hol egy házat,hol egy kutat és folyamatosan azt kellett figyelnie,legalább a társait ne tapossa össze.
Összegyűlt az egérnépség a falu vásárterére és kifagatták az elefántot.Egon mindent elmesélt szépen sorjában.Az egerek meghozták a döntésüket.Testi épségüket és házaikat féltve száműzték a faluból.Egon édesanyja sírva szaladt gyermekéhez.Hiába ölelgette,szeretgette,cirógatta a vastag elefántbőrben semmit se érzett.Majd megszakadt a szíve a fájdalomtól,nem elég a kitaszítottság,még a szülei szeretetét sem élvezheti.Keservesen sírni kezdett,de ezzel is csak bajt csinált.Egy-egy könnycseppe akkora volt,hogy az egereknek tónak tűnt.
Elmenekült vissza az erdőbe,ahol élete nagyon magányosan telt.Évek múltak el.Az elefánt megöregedett,megbetegedett.Gondolt egy nagyot és visszament a varázstavacskához.Megetette a halakat és várta a tündért.A hatalmas vízsugár meg is jelent és előbújt belőle a tó tündére.
_Köszönöm,hogy megetetted a halaimat,de te már kívántál tőlem,ezért nem segíthetek!
-Egy kivételről tudok!Öreg vagyok,beteg vagyok!Az örökálom előtti utolsó kívánságom szeretném,ha teljesítenéd.Szeretnék visszaváltozni Egér Egonná,az Inci-Finci kisegérré,aki a falu legkisebb egere volt.Boldogan élhetett volna családjával,de elrontotta életét.
A tündér hármat suhintott és az elefánt egy pillanat alatt visszaváltozott kisegérré.Még halkan megköszönte a tündér segítségét,azután boldog mosollyal az arcán örök álomra szenderült.
