Répa,retek,mogyoró

  Tegnap volt gyereknap és a városalapítók napja is egyben.Teli volt a város mindenféle programmal.Úgy döntöttünk apával,hogy a déli alvást követően szétnézünk a városban.
 
  Minden rendben volt.Mind a két angyalka aludt délben és így kipihenten tudtunk menni.
Sajnos a fényképezőgépet otthon felejtettem,ezért képeket nem tudok feltenni róla.
Találkoztunk útközben Zsoltikáékkal is.Egy ideig egy irányba mentünk és addig Lilike és Zsolti fogták egymás kezét.Azután kétfelé váltunk,mert ők az autós iskola standjához menntek,mert Zsoltika apukája ott várta őket.Mi pedig a "Miénk itt a tér" képkiállításra mentünk.Még a szökőkút is ki volt díszítve.Nagyon tetszett nekünk,de Lilike jó sokáig leragadt a szökőkútnál.Nóri nyugodtan nézelődött ki a babakocsiból és néha,ha tetszett neki valami elmosolyogta magát.

 Ezután továbbmentünk.Elhaladtunk egy tűzoltó autó mellett,ami a gyerekeket vitte fel a magasba a létra kosarában.Ez is tetszett Lilikének,ezért itt is időzni kellett egy keveset.Követte a szemével,merre megy a kosár.Én már alátványba is beleszédültem.

Volt óriáslégvár 500ft/6perc. Ezt most nem próbáltuk ki, mert rengetegen voltak benne és egyáltalán nem figyeltek a kisebbekre.Nem akartam,hogy valamelyik nagyobb gyerek ugrálás kozben ráessen Lilire és eltörje valamilyét.

Ezután a színpad felé mentünk,ahol egy gyönyörű hangú énekesnő énekelt.Lili egyből elkezdett táncolni,pörögni a zenére és mindenki mosolygott rajta.Minden szám végén megtapsolta a produkciót,ahogy a többiektől látta.Sok kicsi gyerekkel is találkoztunk ott és Lilike be akarta vonni a táncba őket.

Voltak körhinták és mini vasút is,amit csak messziről néztünk meg,mert a bazársort is meg kellett nézni.Érdekes módon nem csak édességes és léggömbárusok voltak,hanem a városalapítás korabeli köcsögök,edények,ruhaneműk,de ezek kiállítási tárgyként szerepeltek,nem áruként.

Megláttuk Szilárd munkatársát,aki mellékállásban vattacukrot,pattogatott kukoricát és léggömböt árusít.Most is nagy munkában volt.Liliána alig vette észre a pattogatott kukoricát ,már egyből húzta a kezem és monta,hogy: Kékek kucicát! Kékek kucicát!
Vettünk neki egy adagot és tovább battyogtunk.Megnéztük az indiánruhás zenészeket és az utcán minden motort is meg kellett szemlélni.

Nagyon eltelt az idő és indulni kellett ,mert Nórikának közeledett szoptatási idő,ezért ennyi fért a délutánba,pedig jól éreztük magunkat.Még Nóri is egy zokszó nélkül kibírta,olyan jól elnézelődött.