Ma azt hiszem,hogy kifáradtam.Reggel Lilike megint fél hatkor ébredt.Pár perccel később Nórika is.Amikor a férjem felébredt,nekikezdett festeni a mellékhelyiségben.Ebből következik,hogy Lilikére nekem kellett vigyázni,hogy ne menjen oda Apához,mert vagy a festéket borította volna ki,vagy a friss festésbe nyúlkált volna bele.Közben meg kellett főznöm az ebédet,mosogatnom kellett a lányoknak a gyógyszereket kellett beadnom,mert még mindig nem gyógyultak meg.Sőt Nórinak délután hőemelkedése volt.Lehet,hogy vissza kell vinnem az orvoshoz őket.
Délben Lilike igaz,hogy egy kicsit aludt,de amíg ő aludt,addig Nóri ébren volt és dajkálni kellett,mert nagyon nyűgös volt.Amikor nagy nehezen sikerült elaludnia,akkor felébredt Lilike.
Délután kimentünk sétálni a lányokkal.Egész végig minden simán ment.Szép idő,szép virágok,Lilike ügyesen jött a kezemet fogva,néha pedig Nórit tolta.De amikor a lépcsőház elé értünk és elengedtem a kezét,hogy kivegyem a kulcsot a zsebemből a nagylány elszaladt.Gyorsan lefékeztem a babakocsit és rohantam ,hogy elérjem.Kiabáltam ,hogy állj meg,de a füle botját se mozgatta.Már majdnem az úttesten volt ,amikor utolértem,de sajnos,akkor,már nagyon kifordultam magamból és kapott egy pofont.Nagyon szégyenlem magam ,de úgy érzem,hogy ezt meg kellett tennem,különben ezt minden séta alkalmával megcsinálná.
Ahogy haza érkeztünk,megéreztem,hogy milyen meleg Nórika és kereken 37fokos volt.Kapott egy fél lázcsillapító kúpot,de még később is nagyon nyűgös volt.
A pici angyalkákat bármennyire is szeretem,egy ilyen nap után alig várom,hogy forró fürdőt vegyek és az este 10 órás etetést követően lefekhessek aludni.
