Tökéletesen igaz ez rám is,amíg meg nem születtek a lányok,addig nem tudtam elképzelni sem,hogy milyen lesz velük az élet,de most már el sem tudnám képzelni nélkülük.Igaz,hogy teljesen más lett az életvitelünk és minden egy kicsit bonyolultabb lett,de ez nem azt jelenti,hogy rosszabb.
Lilike születése nagy mérföldkő volt az életünkben,mert első gyermek lévén nagyon féltem,hogy valamit rosszul csinálok.Féltem,hogy vajon milyen anya válik belőlem és jó apuka lesz-e a férjem.Mi csak egymásra számíthatunk,mert a szüleink távol laknak.
Nóri születésekor is izgultam,de már más miatt.Nem tudtam,hogyan fogadja a nagylány a kicsit és szeretni fogják-e egymást.Össze bírom-e hangolni a két gyerekemet.új fürdetési rend,új alvási rend stb.Ez már a legnagyobb részben megoldódott,de a szoptatást nehéz megoldani,amikor nincs itthon a férjem.Lilike mindig akkor kér inni,akkor akarja,hogy mesét olvassak,akkor éhes stb.Ebből látszik,hogy egy kicsit csak féltékeny rá,attól függetlenül,hogy nagyon szereti a hugicát.
.jpg)
De a legjobban attól félek most,ha szeretnék visszamenni dolgozni,nem fognak sehova felvenni a két picúrommal.Ugyanis mikor Lilike megszületett utánna járt le a szerződesem a munkahelyemen,azóta kétszer tulajdonosváltás történt,ezért úgy gondolom,hogy semmi esélyem nincs oda visszamenni.
